Az iparág egyik legnagyobb kihívása, hogy miképp növelje nyereségességét. Ha projektmenedzsmentről van szó, általában két út közül választhatunk: az egyik, hogy az ügyfeleknek számlázott tételek emelése mellett döntünk, a másik, hogy a projektköltségeket csökkentjük. Az ügyfelek által fizetendő díjak növelése mint elvi lehetőség nagyszerű, ugyanakkor egy olyan üzleti környezetben, ahol minden pályáztatás szigorú ajánlattételi folyamat mentén zajlik, és ahol az ügyfél végig a beruházási költségek minimalizálására törekszik, ez rendkívül nehéz, sőt, sokak szerint egyenesen lehetetlen. Így marad a reálisabb lehetőség: a projektköltségek csökkentése.
A magas infláció és az általános munkaerőhiány piaci realitásában azonban ez sem tűnik egyszerűnek.
Sokat cikkeztek már az építőipar alacsony termelékenységéről, továbbá arról is, hogy az elmúlt 30 évben milyen szerény javulást sikerült csak felmutatnia az iparágnak. Felmerülhet ennek okán a jogos kérdés, hogy mégis miért?! Egyesek azzal érvelnek, hogy ez egyszerűen az építőipar velejárója, hiszen javarészt egyedi, kis volumenű projekteket hajtanak végre, minden alkalommal más helyszínen.
Mit tanulhat az építőipar a gyártóipartól?
Az elmúlt három évtizedben a gyártóipar messze nagyobb termelékenységnövekedést ért el, mint az építőipar. Ez a rögzített és megismételhető folyamatoknak, az automatizálásnak és a szabványosított anyagoknak egyaránt tulajdonítható, ezek azonban az építőiparban sokszor egyáltalán nincsenek jelen. Az építőipar az egyedi kihívásai miatt sajnos nehezen tud hasonló szintű termelékenységnövekedést elérni.
Az építőiparban tapasztalható erős iparosodási tendencia azonban azt bizonyítja, hogy a kivitelezők és a megbízók jól érzékelhető előnyöket látnak az új munkamódszerek bevezetésében. A modularitást és az előregyártást preferáló stratégiák minden bizonnyal egyre nagyobb teret nyernek, ezzel pedig egyre inkább az a tendencia érvényesül, hogy kevesebb munkát végzünk az építkezésen, és többet a gyártó vagy beszerzési területeken.
Van néhány olyan fontosabb vezérelv, amelyet az építőiparnak mindenképpen át kellene vennie a gyártástól, majd a gyakorlatban is alkalmazni azokat. Ilyenek például:
● A felhasznált anyagok szabványosítása, újbóli felhasználása (Lego-elv)
● A készletgazdálkodás és az ellátási lánc már bizonyított gyakorlatai:
– Az építési és logisztikai területeken a készletezés menedzsmentje
– Alkatrészszámok, tétel- és sorozatszámok használata a nyomon követhetőség érdekében
– Készlethiányok kezelése
– Ciklikus leltározás a készletezés pontosságának növelése érdekében
– Az anyagok rendelkezésre állásának ellenőrzése, készletfoglalás, anyagkiadás
● A munkafolyamatok egységesítése
● Összeállítás és szerelés az elosztó központokban és az építési területen
● Strukturált munkafolyamatok használata az erőforrások rendelkezésre állásának ellenőrzésével
A munkaerő hatékonysága lenne a válasz?
Ha megnézzük, hogy milyen kiadások keletkeznek egy építési projekt során, akkor jellemzően négyféle költségtípus dominál: munkaerő, anyag, alvállalkozó és olyan berendezések, mint a daruk, kotrógépek stb.
A projektköltségek kombinációja attól függ, hogy fővállalkozóként, szakkivitelezőként, anyag- és berendezésszállítóként veszünk-e részt a projektben, valamint, hogy önálló vagy alvállalkozói teljesítési modellt alkalmazunk-e. Ez azt jelenti, hogy a különböző szervezetek és projektek esetében máshova fog kerülni a hangsúly a költségcsökkentési lehetőségeket illetően.
Bár hajlamosak vagyunk a munkaerő hatékonyságára összpontosítani, ugyanakkor bizonyos projektek esetében a munkaerőköltségek az összes kiadás mindössze 10%-át teszik ki. Ezért az adott projekttől függően nem feltétlenül erre a területre érdemes koncentrálni költségcsökkentés szempontjából.
Talán a legjobb megoldás az, hogy ha nem négy teljesen független területként tekintünk a fentebb is említett erőforrás típusokra, hanem felismerjük, hogy bármely projektköltség minimalizálása összehangolt megközelítést követel tőlünk.
A csekély hatékonyságnak számos oka lehet, a rossz tervezéstől és ütemezéstől kezdve a túl sok hatókör vagy tervmódosításon át a tapasztalatlan munkaerőig, a rossz időjárásig stb. Az elmúlt években készült, az építőipari hatékonyságot vizsgáló tanulmányok szerint az építőipari munkások idejük körülbelül 40%-át nem produktív folyamatokkal (várakozási vagy üresjárati idő) töltik. Tehát óriási lehetőség lenne a hatékonyság javításán keresztül a költségek csökkentésére.
Amikor hatékonyságot mérünk és azt látjuk, hogy a munkások csak álldogálnak egy építkezésen és semmilyen produktív munkát nem végeznek, akkor először azt kell megvizsgálnunk, hogy mégis miért? A legtöbb esetben nem a tudás, a készségek vagy a kemény munkára való hajlandóság hiánya jelenti a problémát. Gyakran csak azért nem dolgoznak, mert nem állnak rendelkezésre a szükséges erőforrások (anyagok vagy berendezések), vagy mert egy másik munkafolyamat befejezésére várnak, mielőtt elkezdhetnék vagy folytathatnák a már megkezdett tevékenységüket. Talán éppen ez a fő oka annak, hogy a gyártási folyamatok során már sokkal jobb hatékonysággal és megbízhatóbb teljesítési határidővel lehet számolni.
Ha elfogadjuk a fenti érvelést, akkor az iparág számára a fókusz az integrált projekt- és erőforrástervezésen kell, hogy legyen. Olyan strukturált munkafolyamatokkal, amelyek tervezhetők és szinkronizálhatók a veszteségek kiküszöbölése és a hatékonyság növelése érdekében. Ezáltal a projektteljesítés is javulni fog növekvő haszonkulcs mellett.
Az eszközkezelés fejlesztése szintén olyan terület, ahol egy projekt költségei csökkenthetők. Sok építőipari kivitelezőnél az eszközök hosszú ideig állnak tétlenül, ami azt jelenti, hogy a projekt felesleges költségeket termel, amelyek közvetlenül a nyereséget csökkentik. Az eszközhasználat tudatosabb tervezése, azok nyomon követése jelentősen csökkentheti a költségeket.
Sok kivitelező és fejlesztő vállalat működtet olyan üzletágakat is, amelyek tevékenysége nem projektközpontú. Ilyenek lehetnek például az olyan szolgáltató vagy létesítménygazdálkodási tevékenységek, amelyek eszközüzemeltetési és karbantartási szolgáltatásokat vagy akár külső gyártóüzemet takarnak, esetleg belső/külső vállalkozóktól berendezések bérlését vagy ilyeneknek azok bérbeadását célozzák. Ezen üzletágak erőforrásainak optimalizálása ugyanolyan fontos, mint a teljes vállalat teljesítményének maximalizálása. Egy karbantartási szolgáltató például jelentősen csökkentheti a költségeket, ha egy intelligens, mesterséges intelligencián alapuló erőforrás-tervezési és ütemezési szoftvert használ a munkák hatékony tervezéséhez. Egy ilyen intelligens MI-technológia a legkülönfélébb típusú vállalkozásoknál is előnyösen alkalmazható.